00.Bevezető

Egy olyan világban élünk, ahol a fény párja az árnyék, nincs kibúvó. Ez a kettő mindig is vonzódni fog egymáshoz, bár a kapcsolat sosem felhőtlen, mint tudjuk. De nem is baj. Már nem félek a sötéttől. Egyszer én is valakinek az árnyéka leszek. Vagy már talán vagyok is, csak éppenséggel én nem tudok róla. Az egyszerű embernek is van árnyéka, nem de? Az olyannak is, mint amilyen én vagyok. Minden árnyékhoz tartozik egy élőlény. Vagy pedig én leszek maga az árnyék.

∞

Jelen esetben én vagyok az árnyék. Átnéznek rajtam és ez nekem fáj. Nagyon is. Mintha nem is léteznék. Akárcsak, ha én lennék a világ legkisebb bogara, akit mindenki eltaposhat.

Pedig nem.

Sokka több vagyok egy szimpla pondrónál, akit egy légycsapóval akár örökre el is lehet tüntetni a szobánk faláról.

Sokkal többre vagyok képes. Kevesen tudják rólam azt, hogy valójában milyen is vagyok, ha éppen nem az egyetem falai közé vagyok zárva. Akik itt vesznek körül, semmit nem tudnak rólam és azért teszik azt, amit, mert nem ismernek.

De könyörgöm! Kinek is akarok én valójában bevágódni ebben a porfészekben? A ribancoknak, a kockáknak, vagy esetleg a kiéhezett, felfúvatott karú izomagyaknál, akik már pár éve ugyan azért a csajért tepernek?

Nem.

Egyáltalán semmi szükségem a folytonos szerelmi bánatra, arra, hogy minden percben görcsöljek, vajon hányas lett a dolgozatom, vagy hogy éppen milyen szteroidot fog felírni nekem a sportorvosom, csupán a jobb teljesítményért. Az én világom teljesen eltérő az övékétől. Nekem nem kell sem arany óra, sem Audi vagy drága ruhák. Beérem azzal, amim van. Ha egy porfészek jutott volna a családomnak, még azzal is beérném, sőt, még sok is lenne; bár, mintha nekem a mostani házunkban tetszene is valami.
Tudni illik, mikor megszülettem titokban azt reméltem, hogy egy húggal áld meg majd pár év múlva a magasságos. De ehelyett kaptam egy ikertestvért, akivel nap mint nap képesek vagyunk azon össze veszni, hogy a kenyértartón miért nincs virágforma. Mellesleg meg mindketten mondhatjuk azt, hogy a testvéri kapcsolatunk szinte a tökéletes határát üti. Sok bennünk a közös. Mindketten odáig vagyunk a régmúlti történetekért, ereklyékért. Ezeket legtöbbször a baráti társaságunkkal tanulmányozzuk, hisz a mi köreinkben csak is és kizárólag a magunk fajta „különcöknek” mondott rockerek, illetve a divatot követő, 90-es évek zenéit hallgató hipszterek kapnak helyet.

Két évvel ezelőtt, az egyik ilyen könyvtári kutakodásunk alkalmából ismerkedtünk meg a Kis testvérekkel. Hozzánk hasonlóan ők is a természetfeletti lények hívei és éppen arról kerestek könyveket, hogy igazándiból mi is vár ránk a halál után. Vajon tovább élünk egy másik dimenzióban? Vagy visszatérünk a földre egy születendő gyermek alakjában? Esetleg egy állat képében? A talált könyvek elmondása szerint mindegyik lehetséges, csak hinnünk kell benne. 

Nyitás: 2017. 09. 20.
14:30